Bűn és bűnhődés kéz a kézben jár valamilyen fajta ítélettel, ami többnyire szenvedést okoz. Nem kell, hogy fizikailag mérhető legyen az ítélet, el lehet ítélni a lelket is. A bűn fájdalommal jár, bűnhődéssel és ítélettel. Legegyszerűbben így fogalmaznám meg. Sokszor bűntett által bántunk meg mást. A megbántott személyt a megbocsátás előtt harag, düh, csalódottság ködösíti el. Aki hibát tett hiába bánja meg szíve legmélyéig, nem halad előre vele, ha az akit megbántott nem bocsát meg neki igazából. Van, hogy az ember csak azt mondja : " Na jó fátylat rá!" csak azért, hogy a másiknak jobb legyen vagy saját magának. Másnak jó, hisz megszabadulhat ( ha nem is teljesen ) a bűntudattól. Magának a célszemélynek azért jobb, hogy ne legyen feszültség , hisz majd elmúlik. Ez hülyeség!! Inkább néhány napig tovább tartson a harag, minthogy ne legyen 100%- os a bizalom. Ha igazi a megbánás, akkor a megbántott ne játsszon a bűnös érzelmeivel. Akármennyire is megalázottan, haragosan érzi magát lehet, hogy később neki lesz rossz. A bűnbánást megszabadíthat a szégyenkezéstől. Felesleges frusztrálni a másik felet, mert a tettje miatt már úgy is elég rosszul érezheti magát az illető, főleg ha a bűnbánat szívből jön. Már pedig egy idő után abból kell jönnie. Mi ebből a tanulság?? Mindenki hibázhat, mindenki megbánhatja ezeket tiszta szívvel, mert újra mondom senki sem tökéletes. Aki pedig megbánja a bűneit, az csak is őszintén tegyen, ne legyenek hátsó szándéka. Ha pedig valaki próbál megbocsátani, csak akkor tegye, ha már egyáltalán nem érez haragot a másik fél iránt. Mert ha megbocsát, akkor az addigi kapcsolat vagy megerősödik, vagy romlik, attól függ, hogyan állnak egymáshoz az adott személyek.
Üdv Dorka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése