Atiiitól.... a nagyszünetben énekelt dal emléke ^^

bocsi előre is de ezt muszáj  volt belinkelnem.. Ati, Dávid, Evelinke énekelte nagyszünetben én pedig rögtön megtanultam :))

fiú és lány barátság... mostmár saját :))

Az előző bejegyzésem nem igazán saját :D az egyik lájkolós oldalról szedtem akartam is írni saját szemléletet róla de tegnap nem jutottam el idáig. De most már igen :)
Szóval fiú lány barátság... Talán az egyik legvitatottabb téma, az egyik legjobban problémás téma. Ha én azt mondom van, a másik azt mondja igazából nincsen. Talán csak azt mondhatja, hogy van, aki meg is éli. Akivel volt már olyan, hogy egy srác v lány haverja a szerelmét kereste a társaságában biztosan kételkedni fog a dologban. Velem is volt ilyen... De mégsem hiszem, h ettől függetlenül nem létezne. Miért is ne lehetne?? Vagy miért is lehetne?? Talán azért nincs mert sokat halljuk: " az egyik fél egy idő után úgyis többet akar majd.." Nos, ez nem minden esetben igaz. Ott van nekem példának okáért a legjobb fiúbarátom Attila <3 A mi kapcsolatunk úgy kezdődött, hogy 2009 júniusában mikor még Jazzes lányka voltam összekerültünk egy délután. Akkor még csak annyit tudtam, h Ő Ati aki malomban dolgozik mert Molnár... :))) Aztán egy hét alatt míg suli volt kiderült, hogy olyan mint én....Megnyíltam neki és Ő is nekem. Még sose veszekedtünk v vitatkoztunk volna, és egyikőnkben sem merült fel több mint barátság. Nem régóta ismerem de már olyan mintha életem kezdetétől ismerném.... Vagy ott van egy másik srác akivel már 11 éve ismerjük egymást, azóta egy osztályba járunk, együtt nőttünk fel, el sem tudnék képzelni semmi olyat vele. Ő Csongor ... akivel a legnagyobb baromságokat tudom kitalálni. Akivel nagyon passzol az énekhangom ^^ és akit már nem veszíthetek el hiszem... elvégre... unokatestvérem lett :D sajnos nem hivatalosan csak az osztályfőnököt szívatjuk vele.. már 2 és fél éve xD De vannak még fiú barátaim, akiknek én segítek nőügyekben, ők pedig támogatnak engem ha baj van. Mata is ilyen meg Gyuszii és Marci is. Mindegyiknek van csaj és mindannyian többek mint haver....Barátok :) Ezt teszi egy barát.. elfogadja a másikat minden hibájával együtt, támogatja mindenben. És teljesen minden, hogy az illető fiú vagy lány, a lényeg, hogy ott legyen a bajban :)
Üdv Dorka

fiú és lány barátság...

Fiú mint barát..Ő az aki megmondja a szemedbe,ha szép vagy éppen enyhén ronda vagy...Ő az aki elmondja,ha hüly p*csa vagy...Ő az aki nem féltékeny rád...Ő az aki nem fog hisztizni veled 1másik pasi miatt....Ő az aki megvéd vagy verekedik ha bajban vagy-vagy valaki bánt...Ő az akiben megbízol és elmész vele bárhová mert biztonságot nyújt...Ő az aki pasi szemmel megmondja a kiszemelt pasiról,hogy érdemes-e vele kezdeni vagy se...Ő az akivel hatalmasat bulizol de,ha részeg vagy akkor addig haza se visz míg jól nem vagy...Ő az aki nem használna ki soha...Ő az akivel nevetek minden baromságon...Ő az aki mer utánad inni vagy megossza veled a fagyiját...Ő az aki bátyám helyett bátyám...És ő az aki a barátom...Mert fiú és lány között van barátság!!! 

facebooktóól xD 

Egy bölcs megállapítás....

Magát a fogalmat a szerelmet nem szeretném körülírni, jellemezni, körbehatárolni. Ezzel a bejegyzéssel nem ez a célom. inkább az, h kifejtsem valaki nagyon bölcs nem teljesen igazi rokonomnak a véleményét. Ő azt mondta , akkor lehet valaki igazán szerelmes, ha úgy tud megváltozni, hogy a változást nem a párja várja el tőle, hanem azért változik, hogy a másiknak jó legyen......
Előfordul olyan egy kapcsolatban, hogy az egyik fél megpróbálja megváltoztatni a másikat, többnyire saját cél elérése érdekében. Nemcsak akkor mikor az ember már együtt él valakivel, hanem még úgymond a kapcsolat elején, az első néhány hónapban.... Mondjuk más eset ha együtt élsz valakivel, akkor néha ösztönösen jön a változtatni akarás, de ( ahogy ofő mondaná :) ) ebbe ne menjünk bele. A lényeg itt az első néhány hónapon van. Amikor kialakul a szerelmi kapocs két ember között, ez idő alatt lehet észrevenni ezt a pozitív irányba húzó változást. Pl. tegyük fel van egy lány aki nem igazán kedveli a focit.. najó mondjuk ki utálja a focit, de a srác kedvéért mégis megnéz egy-egy meccset a tv-ben, és szívesen megnézi a saját pasiját a pályán. Aztán egyre jobban kezdi megszeretni a focit....de még inkább azt amikor a szerelme játszik a pályán. :)) Vagy van egy srác aki nem szeret művészeti és kulturális eseményekre járni. A lány kedvéért mégis ellátogat a szerelme egyik kedvenc írójának emlék estjére. :DD Na ez már szerelem :)) Az már igazából szerelem ha úgy tudsz változni valakiért, hogy ezt nem is veszed észre mert nem magadért teszed és ez a változás egyre jobban pozitív irányba fordul........
Üdv Dorkaa (:

Az Élet??

„… csak egyetlen igazi fényűzés van a világon: az emberi kapcsolatoké. Ha csupán anyagi javakért dolgozunk, magunk építjük magunk köré börtönünket. Bezárjuk magunk hamunál hitványabb pénzünkkel, amely semmi olyat nem nyújt, amiért érdemes élni.” (Antoine de Saint Exupéry)

Ez az idézet ami leginkább kifejezi az életszemléletemet. Én azt „vallom” hogy igazából minden baj forrása a pénz, annyira fukarak az emberek hogy tönkre tesszük a Bolygónkat. Ez a mi Földünk azt csinálhatunk, amit akarunk, ha már egyszer ideszülettünk és megadatott nekünk ez a Paradicsom ahol élünk. Miért rontanánk el ezt az egészet multinacionális cégekkel, bankokkal, légszennyezéssel, és még ezernyi már haszontalansággal? Éljünk! Aztán ki tudja mi lesz? Élvezzük ki az életet, ne rohanjunk, hanem vegyük észre hogy ahol élünk az egy csodálatos hely…

Éljünk és élvezzük az életet..:))

Élet

((: Ádámtóól.......

egykor ez máskor is ez....

Csak úgy mellékesen végigfutott ma az agyamon az a gondolat, h minek megváltozni?? Ha van aki elfogad olyannak amilyen vagy felesleges és értelmét sem látni... Ez a legtöbb emberben alapvető... De van egy másik gondolatmenetem is amit elmesélek. Egyszer volt hol nem volt volt egy lány aki nagyon szeretett élni. Bulizott, kocsmázott, élte a saját kis boldog életét. Egyszer összehozta a sors valakivel aki pont olyan volt ilyen téren mint ő. A lány úgy érezte nem kell szégyellnie amit tesz. Együtt buliztak, cigiztek néha összeolvadt a baráti társaságuk, de egy év után vége lett a románcnak. A lány tovább folytatta ezt az életmódot de Isten talált neki vkit aki nem volt ilyen... A lány pedig alkalmazkodott és elhagyta régebbi kicsapongó életmódját, de ekkor már nem volt önmaga. Ezt megelégelte és pár hónap után újra folytatta a bulizásokat, amit a társa nem nézett jó szemmel ezért ez vetett véget kapcsolatunknak. A túlságos különbözés. A lány újra visszacsöppent saját világába. Sok hülyeséget elkövetett ebben az időben, amit ha utólag visszanézett iszonyatosan megbánta. De aztán jött valaki akivel megtalálta az aranyközéputat. A tökéleteset. Aki mellett önmaga lehet és akivel egyszerre mindkettőt művelheti. Nem veti el a bulizásai miatt, elfogadja olyannak amilyen, nem akarja megváltoztatni. Mellette a lány is feltételek nélkül boldog...... De az egyik volt valaki a lány életében aki elítélte őt bulizásai után maga is beleesett ebbe a party világba. Nem számít ugyan már, h a srác merre jár v kivel... Az a kérdés, ha valakit megvetünk azért amit csinál utána rá évekkel később hogy lehet, h az élet filozófiánk úgy átvariálódik, h már nem is tartjuk gáznak ezeket a dolgokat?? Az egyikkel ezt tesszük a másikkal azt... Az egyiktől ezt elítéljük a másikkal csináljuk azt amit eddig elítéltünk. Mégis hogy van ez?? Az ember élet filozófiája csak nagyon ritka esetekben változik át.. És most mégis... Mintha nem is ugyanaz az ember lenne... Talán ezt sose fogom megérteni.. De ki is érthetné azt ami érthetetlen???
Üdv Dorka :))

Valentin napra...

Elég régen írtam már az utolsó bejegyzésemet. Az előző hetem eléggé forgalmas volt.. Dogák, előadások, felelések...... és a következő hetem is ilyen lesz. De a Valentin napra tekintettel gyűjtöttem pár idézetet ami ehhez az "ünnep"- hez kapcsolódik. Bevallom őszintén, hogy én nem vagyok az a Valentin- nap párti, hisz az embernek nem kell ez a nap hozzá, hogy kimutassa a szerelmének vagy a párjának amit érez. Nem kell külön napot titulálni a szerelemnek. Az eredeti ünnepben, amúgy nem csak a szerelmesek adnak egymásnak kis cuki ^^ ajándékokat hanem a barátok is megajándékozzák egymást. De ettől még nem ítélem el ezt az egészet, mert ugye ki nem örül egy szerelmes levélnek, egy doboz csokinak, v egy szál virágnak  szíve választottjától....... :))

"Életem nagy értelme: ő. Ha mindenki más elpusztulna, és csak ő maradna életben: általa továbbélnék én is! De ha mindenki megmaradna, csak ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne számomra, nem érezném magam többé részesének." ( Emily Bronte)

Mindig, mindig a lelkemben él; nem mint valami gyönyörűség, hisz tudom, magam sem vagyok az, hanem mint saját lényem. Így hát ne beszélj arról, hogy leválunk egymástól; ez lehetetlen. ( Emily Bronte)

A szerelem (...) több, mint egy szó, amit este lefekvés előtt elmormolunk. A szeretetet tettekkel kell ébren tartani, azzal a fajta odaadással, amivel a mindennapi életben teszünk meg egymásért apróságokat. ( Nicholas Sparks)

Mások éltem érzeti,
Más alakja testemnek.
Mások lelkem repületi,
Más aránnya létemnek;
Más most egész természetem: -
Mert szeretek s szerettetem;
Másként jár most az idő,
Mióta már enyém ő. ( Kisfaludy Sándor )

legszebb Ákos vers....

Mégis mi hiányzik?
Nem tudom mi hiányzik jobban,
A szemed,vagy,hogy pihenek karodban.
Érintésed,gyengéd ölelésed,
Vagy mikor szemed csábít engem.
Mikor hozzám szólsz,
Vagy mikor féltve átkarolsz.
Hiányzik,hogy a szemembe nézz,
Hogy valaki értem is él.
Hiányzik nagy-nagy nevetésed,
Hiányzik minden érintésed.
Mikor kérdőn nézel rám,
Mikor oda bújsz hozzám.
Féltékenységed sosem feledem,
Bár titkoltad láttam a szemeden.
Vagy lehet,hogy még sem láttam?
Hogy képzeletből építettem várat?
Hiányzik édes csókod,
Sosem feledem azt a napot,
Mikor megismertelek,
Rád néztem s szívem hevesebben vert.

Mistakes...

Mindenkivel megesett már az, amikor azt gondolta nem is Ő a hibás egy esetleges rossz jegynél a dolgozatkor hanem a tanár. Persze, hogy a tanár a hibás....:)) Ki más is lehetne?? Egyszerűbb másra kenni a saját hibánkat mint beismerni nem?? A válasz egyértelmű : de!!! Na de miért van az, hogy sokszor másokat hibáztatunk a saját hibánkért?? Talán azért mert az emberek többsége nem ismeri be ha hibázott. Van amikor elrontani valamit egy világot rombol le valakiben. Ha elismerné a hibáját már nem lenne az a tökéletes személy akit a világ lát és amilyennek Ő maga is érzi magát. De azzal, hogy mást hibáztat csak maga alatt vágja a fát, hisz a célszemély akit bűnbaknak néz ki valószínűleg megharagszik majd rá. Tehát egyszerűbb ha beismerjük a hibáinkat, mert ugyebár senki sem tökéletes. De ez így van rendjén. Még ha azt is hinné, hogy az legalább Te tudod, hogy nem! A hibáival együtt is lehet szeretni valakit....na meg a hibáiért is.....:D
Üdv Dorka